600 sztori fél év alatt

A sportújságírás legendája, Red Smith szerint egy rovat megírása egyszerű: „Csak leülsz az írógéphez és vérzel.” 2026-ban azonban már nem lesz szükség vérre, elég lesz leülni egy laptophoz, és a Claude vagy a ChatGPT megírja a történetet – írja a Wired.

A jelenségre több friss jelentés is rávilágított. Maxwell Zeff, a Wired kollégája korábban olyan írókról számolt be, akik bocsánatkérés nélkül generálják szövegeik egy részét AI-val. Alex Heath techriporter például rendszeresen AI-val íratja meg a vázlatokat jegyzetei, interjúátiratai és e-mailjei alapján. Ugyanebben a hónapban a The Wall Street Journal Nick Lichtenbergről, a Fortune riporteréről írt, aki elmondása szerint nagymértékben támaszkodik az AI-ra munkája során. Lichtenberg tavaly július óta 600 cikket publikált, idén februárban egy nap alatt hét írása is megjelent.

A Wired szerkesztője szerint a konszenzus eddig a volt, hogy a nagyméretű nyelvi modellek (LLM) kereskedelmi célú próza előállítására való használata tilos. Sok kiadó, köztük a Wired is, szigorú irányelvekkel rendelkezik az AI-generált szövegek ellen. A könyvkiadói világ is próbálja megvédeni magát az önkiadott „salakanyag” lavinájától; a Hachette Book Group nemrég visszavont egy regényt, amely túl sokban támaszkodott egy LLM kimenetére.

Ahogy azonban a modellek egyre nehezebben megkülönböztethető prózát produkálnak az emberi írástól, az AI használatának kényelme és költségmegtakarítása fenyegető módon szivárog be a mainstream média világába. Heath, aki 32 éves, úgy véli, az AI egy eszköz, ami a „robotmunkát” váltja ki, nem pedig az emberi kreativitást. A Fortune riportere, Lichtenberg is hasonlóan érvel, szerinte az AI-asszisztencia nem helyettesíti a mélyreható riportálást és elemzést, csupán a kezdeti, „üres lap” fázisát könnyíti meg.

Azonban a Reuters Institute for the Study of Journalism interjújában Lichtenberg elismerte, hogy a módszere miatt feszültséget érez a személyes kapcsolataiban. Alyson Shontell, a Fortune főszerkesztője hangsúlyozta, hogy Lichtenberg nem íráshelyettesítőként, hanem „AI-asszisztáltan” használja a technológiát, ami még mindig sok eredeti riportálást és elemzést igényel. Lichtenberg munkafolyamata során először egy címet álmodik meg, majd a Perplexity vagy a Google Notebook LM segítségével elkészítteti az első vázlatot, amit közvetlenül a Fortune tartalomkezelő rendszerébe tölt fel. Ezután szerkeszti a szöveget, majd publikálja a cikket.

A Wired szerkesztője szerint a „AI-asszisztált” kifejezés túl sok terhet cipel, és a jelenség mélyebb problémát vet fel. A fiatalabb generáció, különösen a 25-29 éves média dolgozók, Heath szerint kifejezetten elutasítják az AI használatát a cikkírásban, mert úgy érzik, az AI elrabolja a karrierjüket még azelőtt, hogy elkezdődne. Heath úgy gondolja, hogy egy nap majd visszatekintünk erre a vitára, és csodálkozunk, hogy egyáltalán téma volt, akárcsak az írógép használatának kezdeti ellenállása. A Wired szerkesztője azonban nem biztos ebben, szerinte az AI más, mint az írógép vagy a szövegszerkesztő, és a technológia valódi hatása még nem teljesen világos.