Új A2A rendszerrel tisztítják a tesztidejű ultrahangképeket a kutatók
A módszer a szintetikus apertúrás ultrahang (SAU) technológiát használja, amely az alrekesz-átvitelekből szintetizálja az átviteli fókuszt, így precízebb képeket eredményez.
Az ultrahangképekben rejlő elektronikus és speckle zaj jelentősen megnehezíti a klinikai értelmezést. A hagyományos zajszűrő eljárások explicit zajfeltételezésekre támaszkodnak, amelyek összetett zajviszonyok között már nem érvényesek — írja az ArXiv CV-n megjelent kutatás.
A tanulásalapú módszerek hatalmas mennyiségű címkézett adatot és modellparamétert igényelnek. Ezek az előre definiált és betanított megközelítések elkerülhetetlen tartományi eltolódást okoznak komplex in vivo környezetekben, így korlátozottak egy adott zajtípusra, és gyakran elhomályosítják a szerkezeti részleteket.
A zajjal való küzdelem folyamata
A kutatók egy tisztán tesztidejű betanítási eljárást javasolnak egyszeri ultrahangkép-zajszűrésre, amelyet szintetikus apertúrás ultrahangra (SAU) alkalmaznak. Az Aperture-to-Aperture (A2A) rendszer a felcserélt alrekeszekből származó anatómiai hasonlóságot és zajvéletlenséget választja szét öntámogató kontrasztív tanulással, piramis látens terekben.
A tisztítás eredménye
A zajtól megtisztított képet ezután az anatómiai térből dekódolják, ami jelentősen javítja a képminőséget és a diagnosztikai pontosságot a klinikai gyakorlatban. A kutatás szerint az A2A rendszer az ArXiv CV-n történő megjelentetés után 2024-ben kerülhet a klinikai gyakorlatba.